Új földrész: A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget

A kezdetek

A történet 1988-ban kezdődött. Ekkor a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) egy olyan feltételezést tett közzé, melyben egy szemétsziget létezését jelzi előre valahol az óceánon. A jóslat néhány alaszkai kutató eredményein alapszik, akik 1985 és 1988 között a lebegő műanyagok mennyiségét mérték a Csendes-óceán északi részén.

Az eredmény tengeri hulladék felhalmozódásáról számolt be, amit az óceáni áramlatok hoztak létre. A kutatók ekkor már azt is feltételezték, hogy hasonló jelenség alakulhat ki az óceán minden olyan részén, ahol az uralkodó óceáni áramlat viszonylag állandó víztömeget zár közre.

1. kép: A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget elhelyezkedése

Majdnem 10 évvel később, 1997-ben Charles J. Moore hazafelé tartott egy vitorlás versenyről, mikor hatalmas kiterjedésű lebegő hulladékszigetre bukkant.

„Ahogy a fedélzetről bámultam az óceán vizét, azzal szembesültem, hogy amerre csak szemem ellát, műanyag lebeg a felszínen. Hihetetlennek tűnik, de nem találtam egyetlen tiszta pontot sem. Mindegy, milyen napszakban néztem le, műanyag hulladék lebegett mindenütt: palackok, kupakok, csomagolóanyagok…” – nyilatkozott később a Natural History-nek.

Moore azonnal értesítette Curtis Ebbesmeyer oceanográfust, aki a jelenséget elnevezte "Eastern Garbage Patch"-nek („Keleti Szemét Folt”) mára azonban Great Pacific Garbage Patch (továbbiakban Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget) néven vált ismeretté a terület.  

 

Méret

A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget pontos mérete a mai napig ismeretlen. Habár a nagy darabok könnyedén észrevehetők, a hulladék nagy része apró műanyag darabokat tartalmaz, ami vagy szuszpendált formában van jelen, vagy pedig éppen csak a vízfelszín alatt lebeg. Ez az oka annak, hogy a műholdak és repülőgépek által készített felvételeken észrevétlen marad a szeméthalmaz.

2. kép: lebegő hulladékok a vízfelszínen

 

Mivel a szemétsziget méretét mintavételezéssel határozzák meg, különböző információkat találhatunk róla: a becslések 700 000km²-től egészen 15 000 000 km²-ig terjednek. (cirka 7 illetve 15 Magyarországnyi terület). Habár egyes média hírek szerint a szemétsziget „kétszer akkora, mint az Egyesült Államok”, a legutóbbi felmérés- a National Science Foundation szponzorálásával- ezt cáfolja: eszerint az érintett terület körülbelül kétszer akkora, mint Hawaii (56 000 km2, azaz 60%-a Magyarország területének). A különbségek abból adódnak, hogy nincs éles határvonal a „normál-” illetve a „magas koncentrációjú szemétszint” között, azaz nehéz megállapítani a szemétsziget tényleges határvonalát. Ezáltal a pesszimistább kutatók nagyobbnak, az optimistábbak kisebbnek vélik a területet, azonban a létezését még a legpozitívabbak sem cáfolják.

 

Összetétel

Egy 2001-es tanulmány - Charles Moore együttműködésével- a vízfelszínen és alatta 334 721 darab műanyagot számolt össze négyzetkilométerenként. Ezek átlagos nagysága 5mm x 5mm, azaz ha puzzle-ként összerakosgatnánk őket, csupán 8m²-t kapnánk km²-ként. Azonban az élővilágra a legnagyobb veszélyt pont ezek az apró darabok jelentik (lásd később). Újabb aggodalomra ad okot, hogy a legtöbb mintavételi helyen a műanyag koncentrációja 7-szer magasabb volt a helyi zooplankton koncentrációjánál.

A nagy csendes óceáni szemétsziget az egyike annak a néhány helynek az óceánon, ahol a kutatók közvetlen vizsgálhatják a műanyag fotodegradációjának (fény általi lebomlásának) hatásait. A fotodegradálódó műanyag egyre kisebb darabokra bomlik szét és a folyamat egészen molekuláris szintig folytatódik. Bizonyos idő elteltével mérete eléri azt a nagyságot, amit a vízfelszín közelében élő állatok már le tudnak nyelni. Ezáltal az általunk kidobott hulladék belép a táplálékláncba. Ráadásul néhány műanyagfajta viszonylag rövid időn belül-kb. egy év- belül elbomlik s eközben potenciálisan toxikus vegyületek (biszfenol-A, PCB-k) mosódnak ki belőle.

3.kép: Változatos hulladékösszetétel: a képen egy kidobott játékmackó lebeg a felszínen

Hatása az élővilágra

A szemétsziget káros hatása az élővilágra vitathatatlan. A gyorsan bomló műanyagok toxikus vegyületekkel árasztják el a környező vizeket, az időállóbbak pedig az állatok gyomrában végzik. Több esetben a kutatók feltárták az elpusztult madarak tetemét és gyomrukban tömérdek mennyiségű műanyagot találtak. (4. kép) Ugyancsak kutatók találtak rá arra a teknősre, mely valószínűsíthetően fiatal korában beszorult egy műanyag palackba, így ahogy növekedett, teste kénytelen volt deformálódni az életben maradásért (4. kép).

4. kép: Egy tengeri madár teteme, melynek gyomrában nagy mennyiségű műanyaghulladék található valamint egy teknős, amelyegy műanyag flakon áldozata lett  

 

Emellett az apró műanyagok képesek adszorbeálni különböző szerves szennyezőanyagokat (DDT, PAH, PCB-k). Mérgező hatásúak, illetve hormonális problémákat is okoznak. Ezek a toxikus vegyületeket tartalmazó műanyagok a tápláléklánc által a nagyobb halak szervezetébe is bejut, amelyek közül nem egy a mi tányérunkra kerül. A kutatók szerint legalább 267 faj érintett a szennyezésben, köztük tengeri madarak, halak és teknősök.

 

Zárás

A Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget nem egyedi eset a Földön: hasonló jelenséget észleltek az Indiai-illetve az Atlanti-óceánon is. A fogyasztói társadalom mértéktelen és felelőtlen szemetelése, a Föld erőforrásainak kimerítése valamint az élőlények állandó pusztítása olyan következményekkel járhat, melyekre a legnagyobb kutatók sincsenek felkészülve. Cikkemet egy rövid, de annál tanulságosabb idézettel zárom:    

 

" Vigyázzatok a patak tisztaságára, mert egyszer megfordul a vizeknek folyása, és nyakatok közé zúdul a sok szemét!"

Forrás: en.wikipedia.org
            youtube.com

Szlovákia, Stratena képekben