2012. április 2., hétfő

Kokainnál is többet ér a rinocérosztülök

Az hagyományos ázsiai orvoslás szerint az orrszarvútülök gyógyír a legkülönfélébb betegségekre: többek közt a kanyaróra, lázra és a legújabb felvetések szerint a rák ellenszere is. Habár mindezt nem igazolja a mai orvostudomány, százával ölik a rinocéroszokat az orvvadászok. Elsősorban Afrika -Dél-afrikai Köztársaság és Zimbabwe- területén ejtik el a rinocéroszokat. A fő úti cél Vietnám illetve Kína, ahol azonban nem mindenki engedheti meg magának ezt a „luxuscikket”: a tülök grammja 33-133 dollár, vagyis drágább lehet, mint az arany vagy a kokain.  Habár időközben Kína betiltotta a rinótülök alkalmazását a hagyományos orvoslásban, a feketepiaci árusítás megmaradt, így továbbra is tart az öldöklés.

Ma a Földön 5 orrszarvúfaj él: a szélesszájú (Ceratotherium simum), a keskenyszájú (Diceros bicornis), az indiai (Rhinoceros unicornis), a szumátrai (Dicerorhinus sumatrensis) és a jávai (Rhinoceros sondaicus). Ebből a keskenyszájú orrszarvú nyugat-afrikai alfaját 2011-ben kihalttá nyilvánították, a szumátrai állományát megtizedelték az orvvadászok, a jávai orrszarvúból pedig körülbelül 30 példány él, de Vietnám területén 2010-ben lőtték le az utolsót.


Az orvvadászok gyakran nyomkövetőt bérelnek fel, aki sötétedésig követi a kiszemelt állatot, aztán rádión útba igazítja őket. Miután így könnyedén rálelnek, leterítik és lecsapják két tülkét, a tetemet pedig otthagyják a hiénáknak és a keselyűknek. Az elvetemültebbek a szemét is kivágják, ha pedig vemhes nősténnyel állnak szemben, akkor borját kimetszik, ugyanis jó pénzt kapnak érte a dél-afrikai népi orvoslás híveitől.


John Hume, a világ egyik legnagyobb magán orrszarvúcsordájának tulajdonosa szerint nem kellene elpusztítani egyetlenegy orrszarvút sem ahhoz, hogy kielégüljön a vietnámi piac:
„Ha kábé nyolc centivel a töve fölött levágjuk, két év múlva visszanő eredeti hosszára. Kiapadhatatlan a szaruforrás, csak ne pusztuljon el az állat!”-magyarázza elméletét. Telepének főállatorvosa minden héten kiválaszt egyet Hume rinóiból, elkábítja, majd mindkét tülkét megmetszi. A húsz perces eljárás után az állat már vidáman legelészik a csordával.


Az orrszarvú tülke egyébként nem más, mint egy szaruképződmény, csakúgy, mint az ember körme, vagy a ló patája. Véleményem szerint gyógyhatásának titka nem az összetételében rejlik, hanem a hitben, amit az emberek belevetnek.  Az agy képes gyógyítani, ha elhisszük. Amire sokat gondolunk és nagyon akarjuk, azt az agyunk megteremti.

Forrás: National Geographic újság,  2012. márciusi szám

Állatgyász

        Az ember hajlamos azt gondolni, hogy bizonyos tulajdonságokkal csak mi rendelkezünk: „intelligenciával”, eszközhasználattal vagy éppen öntudattal. Azonban a tudomány előrehaladtával ezek az elméletek sorra megdőlnek. Eszközhasználatot például számos állatnál megfigyeltek már:különböző főemlősöknél, madaraknál, de még egyes polipoknál is.
De vajon mi a helyzet a halállal? Képesek-e az állatok valamilyen formában érzékelni a közelgő halált? A mai kutatások azt mutatják, hogy az állatok döntő többsége nincs tisztában a halál fogalmával. Azonban akad néhány érdekes kivétel!
Már számos kutatás számolt be arról, hogy az elefántok felismerik fajtársaik tetemét és csontjait. Ha vándorlásuk során ilyenbe botlanak, különös viselkedést mutatnak: mintha gyászolnának. Szinte szertartásszerűen körbeállják a csontokat, emelgetik és tapogatják őket.


Nemrég egy müncheni állatkertben lehettek szemtanúi a gondozók, amint egy halott kölyköt gyászol a csorda többi tagja


Az ember legközelebbi rokona a csimpánz, így nem meglepő, hogy náluk is felfedezték a gyászolás „képességét”. Az Oxford Egyetem kutatói- dr. Bíró Dóra és munkatársai- a guineai vadonban figyelték meg a jelenséget. A kutatócsoport a nap 24 órájában figyelte egy csimpánzcsoport viselkedését. A populáción egy légúti szerveket érintő járvány söpört végig, ami számos újszülött csimpánz életét követelte. Egy nőstényt figyeltek meg, amint halott kölyke tetemét még hetekig (mintegy 68 napig) magával hurcolta. Habár a tetem már teljesen összeszáradt, az anya még mindig gyakran élőként bánt vele: vakargatta őt vagy éppen vele aludt. A nőstény fokozatosan vált meg kicsinyétől: idővel engedte, hogy mások hozzáérjenek a tetemhez vagy fiatal csimpánzok játszanak vele:


Hogy valójában mit értenek meg a halálból a csimpánzok, továbbra is egy igen nehezen megválaszolható kérdés maradt.
"Megfigyelőkként mi magunk csak az állatok viselkedését látjuk, így a belső megértés valódi mértéke sajnos rejtve marad előlünk. Valószínű, hogy valamilyen mértékben azért "felfogták", ami újszülöttjeikkel történt. A halál tényét talán megérthették: a holttestek hordozása az elvesztett rokon halálának feldolgozásával lehet egyenértékű. Ami biztos, hogy nagyon szoros az a kötelék, ami a csimpánzanyákat és kicsinyeiket összeköti. Az anyának emiatt nagyon nehéz a kicsit feladni, még akkor is, ha kölyke már nyilvánvalóan halott"- mondja dr. Bíró Dóra a kutatás résztvevője.


Forrás: origo.hu