2011. október 1., szombat

Itt az ősz-bőgnek a szarvasok!


Itt az ősz-bőgnek a szarvasok!


    Ha manapság alkonyatkor az erdőbe merészkedünk, már hallani a szarvasbikák mély, zengő bőgését, ami számunkra azt jelzi: itt az ősz! Hazánk legnagyobb szarvasféléje, a gímszarvas (Cervus elaphus) üzekedési időszaka szeptember elejétől október derekáig tart és megindulásában az időjárási tényezőnek (lehűlés) fontos szerepe van.


1. kép: Ereje teljében lévő, bőgő szarvasbika

     A szarvasbika augusztus végére jelentős tartalék tápanyagot halmoz fel, ezzel készülve a két hónapig tartó éhezésre, ugyanis az üzekedési időszak alatt a bikák nem, vagy csak alig táplálkoznak, ezáltal testtömegük akár 20%-át is elveszthetik. Így azok a bikák, akik nem megfelelő kondícióval kezdik a párzási időszakot vagy elpusztulnak, vagy annyira legyengülnek, hogy később a tél végez velük.
    Párzási időszakra a bika agancsa a februári levetés után újra kifejlődik, nyaka erőteljesen megvastagszik. Szem előtti mirigye jellegzetes szagú, pépszerű váladékot választ ki, amelyet fákhoz dörgöl, ezzel jelölve ki bőgőhelyét. Ezt a szagot áthatja a has alján érezhető, fokozott ondó- és vizelettermelés szaga, és e kettő együttesen alkotja az úgynevezett „rigyetési szagot”.
    Azt a helyet, ahol a bika előzőleg már rigyetett, megtartja a következő évre is, az ilyen helyeket „rigyető helyeknek” nevezik. Ennek közelébe rejtőznek a tehenek általában 6-12 fős csapatokban. A bika fel-alá járkálva szagolja, hová vonultak a tehenek, majd megtalálva őket a gyengéket elüldözi, a kiválasztottakat viszont szorosan maga mellett tartja. Az így kialakult háremet a vezérbika minden áron próbálja megvédeni az érkező riválisoktól. A küzdelem általában a következő lépésekből áll:
1) Akusztikus kapcsolatfelvétel - bőgés
2) Optikai kapcsolatfelvétel – egymás megpillantása
3) Körözés
4) Párhuzamos menetelés egymástól 5-10 méternyire
5) Agancsbemutatás
6) Összecsapás
A harc során leszegezett fejjel, dühösen rontanak egymásnak. Agancsaik összefonódnak és addig „tologatják” egymást, amíg egyikük fel nem adja. Gyakran órákon át, döntetlenül folyik a harc, de néha megesik, hogy a bikák halálosan megsebzik egymást. Előfordult már olyan eset is, amikor a két agancs annyira egymásba akadt, hogy mindkét szarvas elpusztult. Végül a győztes bika elkergeti a vesztest és visszatér háreméhez.
        Párzáskor a tehén kissé szétvetett hátsólábakkal és félrebillentett farokkal várja a közeledő bikát, de a sikeres megtermékenyítés kemény feladat:  körülbelül egy tucat próbálkozás szükséges hozzá. A vemhesség ideje egyedenként és élőhelyenként eltérő, általánosságban 230 és 240 nap közé esik. Az ellés május-június tájt megy végbe, ekkor a tehén csupán egyetlen borjúnak ad világot, az ikerterhesség nagyon ritka. Az újszülött 15kg körüli és negyed órával később már fel is áll. A tehén szagról ismeri fel borját, akit 6-8 hónapig szoptat. A fiatal borjú a legközelebbi ellésig anyjával marad, később vagy anyja csapatával él (tehén esetén), vagy csatlakozik a bikacsapathoz.


2.kép: Fiatal szarvasborjú bújik meg a fűben

    Az őszi szarvasbőgés különleges esemény a természetkedvelők számára. Több helyen szerveznek szarvasbőgés hallgató túrákat azok számára, akik közelről szeretnék hallani a bikák hívó hangját, amely-legyünk őszinték- csodálatos és ijesztő is egyben. Az alábbi videon egy öreg szarvasbika bőgését lehet meghallgatni:


Forrás:
http://www.hunterarchery.extra.hu/
Brehm: Az állatok világa
Wikipedia




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése