Az ember hajlamos azt gondolni, hogy bizonyos tulajdonságokkal csak mi rendelkezünk: „intelligenciával”, eszközhasználattal vagy éppen öntudattal. Azonban a tudomány előrehaladtával ezek az elméletek sorra megdőlnek. Eszközhasználatot például számos állatnál megfigyeltek már:különböző főemlősöknél, madaraknál, de még egyes polipoknál is.
De vajon mi a helyzet a halállal? Képesek-e az állatok valamilyen formában érzékelni a közelgő halált? A mai kutatások azt mutatják, hogy az állatok döntő többsége nincs tisztában a halál fogalmával. Azonban akad néhány érdekes kivétel!
Már számos kutatás számolt be arról, hogy az elefántok felismerik fajtársaik tetemét és csontjait. Ha vándorlásuk során ilyenbe botlanak, különös viselkedést mutatnak: mintha gyászolnának. Szinte szertartásszerűen körbeállják a csontokat, emelgetik és tapogatják őket.
Nemrég egy müncheni állatkertben lehettek szemtanúi a gondozók, amint egy halott kölyköt gyászol a csorda többi tagja
Az ember legközelebbi rokona a csimpánz, így nem meglepő, hogy náluk is felfedezték a gyászolás „képességét”. Az Oxford Egyetem kutatói- dr. Bíró Dóra és munkatársai- a guineai vadonban figyelték meg a jelenséget. A kutatócsoport a nap 24 órájában figyelte egy csimpánzcsoport viselkedését. A populáción egy légúti szerveket érintő járvány söpört végig, ami számos újszülött csimpánz életét követelte. Egy nőstényt figyeltek meg, amint halott kölyke tetemét még hetekig (mintegy 68 napig) magával hurcolta. Habár a tetem már teljesen összeszáradt, az anya még mindig gyakran élőként bánt vele: vakargatta őt vagy éppen vele aludt. A nőstény fokozatosan vált meg kicsinyétől: idővel engedte, hogy mások hozzáérjenek a tetemhez vagy fiatal csimpánzok játszanak vele:
Hogy valójában mit értenek meg a halálból a csimpánzok, továbbra is egy igen nehezen megválaszolható kérdés maradt.
"Megfigyelőkként mi magunk csak az állatok viselkedését látjuk, így a belső megértés valódi mértéke sajnos rejtve marad előlünk. Valószínű, hogy valamilyen mértékben azért "felfogták", ami újszülöttjeikkel történt. A halál tényét talán megérthették: a holttestek hordozása az elvesztett rokon halálának feldolgozásával lehet egyenértékű. Ami biztos, hogy nagyon szoros az a kötelék, ami a csimpánzanyákat és kicsinyeiket összeköti. Az anyának emiatt nagyon nehéz a kicsit feladni, még akkor is, ha kölyke már nyilvánvalóan halott"- mondja dr. Bíró Dóra a kutatás résztvevője.
Forrás: origo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése